Íme egy történet a Mátészalkai Kórházból. Ildikó,  a tegnapi napon szembesült azzal, hogy mennyire hiányzik a lassan már két hónapja nem üzemelő lift. Az alábbiakban olvashatják levelét, szerkesztett formában.

"Lehet, hogy láttuk, hallottuk a hírt, hogy nem üzemel egy lift a mátészalkai kórház belgyógyászati osztályán, amely két emeletes. Egy olyan osztályon, ahol a betegek sajnos lépcsőt mászni képtelenek, és a vizsgálatok számát meg sem lehet számlálni, amikor más épületekbe szükséges a betegnek eljutni mindenféle vizsgálatra. 

Igen, én is hallottam, de nem volt még sem annyira megrázó, felháborító, el sem tudja képzelni igazán az ember a szörnyű valóságot, mint mikor saját maga látja, tapasztalja az ember. 

Tegnap sajnos maga a szörnyű valóság elém tárult. Mozgáskorlátozott édesanyámat vittem ma az említett belgyógyászati osztályra, mert ma kezelésre feküdt be. A földszinten kértünk segítséget, hogy miként jutunk fel a a 2. Emeletre lift nélkül, toló kocsival. Hálás szívvel köszönöm az ott dolgozók tájékoztatását, erőfeszítését, segítő készségét. 

Az első emeletig el is jutottunk, mivel ott kerülővel fel lehet menni a kis kocsival, na de, hogyan tovább, jött részemről a kérdés. Aztán megjelent két beteghordó, akik a saját kocsinkból anyukámat átültették az ő székükre, aminek elől-hátul ráheggesztett fogója volt, és így, kézben vitték fel. Ha nem látom, higgyétek el, nem hiszem el, hogy ilyen létezik?!?!

Na, de ez volt a kezdet. 

Aztán egy kicsit várnunk kellett, míg elfoglalhattuk az ágyat, és mit látunk, hogy a beteghordó srácok hol ölben, hol a szerkesztett beteghordó székkel hozták-vitték a betegeket megállás nélkül a 2. emeletről különböző vizsgálatokra emeleteket lépcsőzve. Tették ezt minden panasz szó nélkül, becsülettel, lelkiismeretesen. Le a kalappal előttük. 

Aztán következett az ebéd, az első emeletről az ebéd hordó kocsiról, a második emeletre kézben hordták fel az ebédet. Gondolom, ez történik reggel és este is. Minden panasz szó nélkül, lelkiismeretesen tették a kis nővérkék, sőt a betegek is besegítettek, akik csak tudtak. 

És ez e fenti esemény nap-mint nap folyik, lassan KÉT HÓNAPJA! Komolyan, megáll az eszem! 

KÉT HÓNAPJA!!!!!!

Nincs alkatrész?????? Ugyan már!!!!!! Két hónapja???? Dedós mese, vagy inkább viccnek mondanám. Nem igaz, hogy a súlyosabb betegeket az első emeletre fektetik, ez sem igaz!!!!!!!!! Ismétlem, Nincs alkatrész?!?!?! KÉT HÓNAPJA??????

Nem baj, van tucat szép stadionunk...,  de lift, az NINCS!
Köszönjük! Valóban dübörög a gazdaság!!!!!!!!! Főleg az egészségügy! "