A mai napon ismét igénybe vettem a nemzeti vasúttársaság szolgáltatásait Debrecen és Mátészalka között.
Ma a takarítás módját szeretném kicsit kivesézni. A Fehérgyarmat és Debrecen között közlekedő vonat 10 percet késett, így negyed órájuk volt a debreceni higiéniai menedzsereknek a vonat „puccba” vágására.
Remélem, mondataim mögött érezni lehet az iróniát.
A vonat takarítása a következőképpen nézett ki. Felszállt egy fiatalember és benézett az illemhelyiségbe és továbbállt. Kisvártatva megjelent a brigád többi tagja is. Egy asszony egy cirokseprűvel, majd egy férfi ember egy nagy szemeteszsákkal.
A cirokseprűs alkalmazott a közlekedőúton kavarta fel a port, és egy perc alatt végigsuhant a vagonon, majd a nagy szemeteszsákos ember az asztalokról gyűjtötte össze a szemetet, mert furcsa mód a szemetesek eltűntek a kocsikból, egy sem volt.
Se felmosás, se fertőtlenítés. A műbőr ülések még szerencse, hogy sötétek, így nem látszik rajtuk az a sok-sok kosz ami rajtuk van.
Megkérdeztem az egyik munkást, hogy ennek mi értelme van?
Azt mondta, kapnak egy-két felmosót, pár cirokseprűt és egy üveg hypot, és ezzel kell megoldaniuk az öt, hat vasúti kocsi takarítását. Időben sem bővelkednek, tehát elmondásuk szerint semmi sem adott a munkájukhoz.
Nekünk utasoknak így marad a kosz,bűz, és a vélhetően baktériumoktól, vírusoktól hemzsegő kilincsek és illemhelyek.
A gyakorlott utazó már nem is indul el nedves törlőkendő nélkül a vasúttársaság járatain, de így is ráfér az utasra egy jó alapos zuhanyzás, miután megérkezik az úti céljához.
Nem európai körülmények ezek... Ideje lenne tenni valamit az államnak, mint gazdának